1. Optimista

„Az optimista modell lényege az, hogy folyamatos perspektívát kínál a tanároknak” - jellemzi ezt a tervet a kiadvány. Vidéki iskolák tanárai élhetnek vele, akiknek folyamatos jövőbeli béremelést ígérne az oktatási tárca. Az úgynevezett lebegtetős módszer lenne felelős azért, hogy a tanárok számíthassanak a mindig három év múlva bekövetkező óraszám-csökkentésre és a juttatások kibővítésére. Bár a modell pontos részletei még nincsenek kidolgozva, a tárca ígérete szerint négy-öt éven belül mindenki helyzete javulhat majd.  

2. Összevont

A kettes modell lényege az integráció: a napi 8 óra iskolában eltöltött idő mellett ugyanis (bérkiegészítésként) a tanárok igénybe vehetnék a közmunka-programban létrejövő mintegy egymillió munkahely egyikét is. Ez egyben a felsőoktatási rendszer minimális módosításával is járna, tájékoztat a kiadvány: a jövőben többek között szabad bölcsész–kőműves, történelem–utcatisztítás és matematika–homokzsák-hordás alapszakok indulhatnak az egyetemeken.

3. Élhetetlen

A hármas számú modell szerint maradna minden a régiben, annyi könnyítéssel, hogy teljesen felszámolnák a különleges igényű gyerekekkel foglalkozó intézményeket és onnan minden diákot szétosztanának hagyományos osztályok között. Ehhez a modellhez tartozna majd évenkénti, az inflációt meghaladó fizetéscsökkentés valamint nyilvános verbális és fizikai megalázás, majd a munkásszállóra költözés is.

4. N. E. R.

Az iskolák államosítása után a harmadik számú modellt az intézményekbe kihelyezett kormánybiztosok választhatnák, amennyiben megfelelő háttérrel rendelkeznek. A kibővített jogkör kibővített felelősséggel is jár - taglalja a kiadvány -, így a NER-modell élvezői a pedagógusi fizetés többszörösére számíthatnak, hogy megőrizzék „pártatlan és szakértő hozzáállásukat”.

„Szerintem ez az egész egy fos” - érvelt egy sajtótájékoztatón Pokorni Zoltán a tervezet ellen, majd lefejelte Hoffmann Rózsát.